Az aranyszívű magyar vizsla
Rövidszőrű magyar vizsla
A rövidszőrű magyar vizsla különleges megjelenésével azonnal felkelti a figyelmet. Bársonyosan fénylő zsemlesárga szőre miatt gyakran hivják őt az ”arany” vizslának. Nemcsak kinézete, de szíve is arany. Megbízható, kedves családtag és egyedülállóan sokoldalú vadásztárs. De ami a legtöbb embert először megfogja, az a tekintete. Az a szinte emberien intelligens tekintet. A szem a lélek tükre, mondják. Ha egyszer valaki belenézett azokba a elbűvölő borostyán-barnás vizslaszemekbe, soha nem felejti el.
Ez évben, 2016-ban 80 éve, hogy az első hivatalos magyar vizsla standardot elfogadták. A nemzetközi kinológiai szövetség, FCI, 1954. augusztusban ismerte el a rövidszőrű magyar vizslát, mint 57. fajtát. Ma már majd 400 fajta van. Ez is mutatja, hogy a rövidszőrű magyar vizsla egyike a legrégebbi fajtáknak. Igaz, az évszázadok során bizonyos változásokon ment át úgy külsőleg, mint belső tulajdonságait illetően. Vannak azonban értékek, amelyek sosem változhatnak, mert azok adják az igazi magyar vizslát.
Ilyen a zsemlesárga (és annak különböző árnyalatai) színe, a nemes, elegáns megjelenése, különösen a feje, a fantasztikus okossága (a világ legintelligensebb tíz kutyafajtájának listájában benne van), az ember iránti rajongása, a munkaképessége; egymaga elvégzi a legtöbb vadászkutya munkáját vízben, erdőben, mezőn egyaránt, de mégsem eszeveszett vadász, aki önmagának dolgozik, hanem akkor, ha a gazda akarja és a gazdának, valamint a híres gyengéd fogása természetes genetikailag veleszületett apportírozásakor, ami nem sérti a vadat.
Nem szökik, keresési távolsága nem több, mint pár száz méter, hacsak nem sebzett vad után küldik. Mert azt addig keresi, míg meg nem találja, ha órákba kerül is.
Imád az ember közelében lenni, érezni akarja a közelséget. Tiszta, higénikus fajta, nem szaglik, hanem illatozik a magyar vizsla különleges illatával.
Szüksége van minimum napi egyszer hosszabb szabad mozgásra erdőben vagy mezőn, amikor orrát használhatja, kiélheti ösztöneit és mozgásigényét. Így ugyanolyan jól elvan a nagyvárosi lakóház ötödik emeletén, mint villában vidéken. Ha az emberrel lehet, nem magára hagyva bezárva. Hiányzik belőle a dominancia. Úgy mondták: nem parancsolunk egy vizslának, hanem megkérjük arra, amit szeretnénk tőle.
”Lehet élni vizsla nélkül is, de minek.” Ha valakinek megsimogatva a vizsláját azzal dícséred ”de szép kutya” ne csodálkozz, ha sok gazda kijavít: ”Ez nem kutya, ez vizsla.”
A Magyar Vizsla Klub Egyesület a fajta Elismert Tenyésztő Szervezete. Kiállításokat, versenyeket, vizsgákat, szórakoztató vizslás és gyakorló napokat rendez. Szeretettel látunk minden, a rövidszőrű magyar vizsla iránt érdeklődőt.
Találkozunk!
Angolul:
